Először azért ültettem a kicsi, öreg körtefácskám alá, mert azon a helyen semmi sem érezte jól magát, (örülhettem, ha életben maradt ott egyáltalán valami). Később vettem észre, hogy nagyon szépen mutat a körtefa ezüstös színű kérgével.
Itt egy pár évvel ezelőtti kép:
Mivel rövid életű ( 5 évet írnak), rendszeresen tőosztással szaporítom ősszel, vagy szükség esetén tavasszal. Míg be nem gyökeresedik az új tő, addig nem vágom vissza az ágait rövidre, így könnyebben megered. Alsó oldalágait meghagyva magától is legyökeresedik.
Száraz, napos, jó vízáteresztő képességű talajon érzi jól magát. Első évében, nagy szárazság idején az öntözést meghálálja, későbbi években nincs rá szüksége.
Évente kétszer kell nyírni, ha kompakt, sűrű bokrot szeretnénk:
-- tavasszal, az új hajtások megjelenésekor erősen
-- elvirágzás után enyhén, csak formát adva neki: kb. egyharmadával nyírjuk vissza.
A tavaszi erős metszés után kell egy-két hét, hogy újra szép legyen, de megéri a várakozás.
Egyetlen hátránya, hogy sok, lassan komposztálódó nyesedék keletkezik ilyenkor: most eldugott ösvényekre terítettem ki.
Ha nem nyírjuk, magas talajtakaróként, eldőlve, nagy felületet képes beborítani. ( Ez egy nyíratlan növénycsoportról készült, most, tavasszal. Ilyenkor még csak kezdi növeszteni a friss hajtásait.)
Egy angol nyelvű részletes blogbejegyzés a növényről:
Santolina - Herb of the Week