A díszfüvek ilyenkor a legszebbek.
Sajnos a képek itt nem adják vissza a finom részleteket, melyek miatt különösen szépek
a finom árnyékok, a legapróbb szellőre meglebbenő fűszálak.
A hidegebb esték során szépen színeződnek a levelek is. Az egyre alacsonyabban járó nap pedig átvilágítva teszi díszessé őket.
Gondom az velük, hogy keskeny kertemben, a kicsi virágágyásokba nehezen tudom beilleszteni már a középmagas fajtákat is, pedig nagyon-nagyon szeretem őket.
Interneten találtam valakit, akinek gondot okozott, hogy a gyepben is kikelt a magja. Nálam ez eddig nem volt jellemző, de ezentúl odafigyelek majd rá.
(A gyepben kikelt díszfű rövidre nyírva nem szebb más gyomosító fűfélénél: vastagabb levélzete, ritkásabb töve nem mutat jól a gyepben sem, nemhogy a pázsitban.)
Ezt a kicsi füvet nagyon szeretem. Azt mondják, nálunk nem megbízhatóan télálló. Nálam már két telet átélt, remélem soha nem fogyok ki belőle.
( Emlékeztet a Pom-Pom mesére:)
Az alábbi felhős virágzatú/ termésű fű megegyezik az első képen láthatóval: éréskor színesedik bronzosra.
A Vácrátóti botanikus kertben van díszfű gyűjtemény, érdemes nyár végén, ősszel ellátogatni a kertbe. Honlapjukról idézem:
"Szeptemberben
Rendszertani gyűjteményünk egyik fő látványossága ebben az időszakban a pázsitfűfélék családja." kép és szöveg innen: Kerti kalendárium / Nemzeti Botanikus Kert, Vácrátót