a Tatai Fényes Tanösvényen nemrég. Láperdő, láprét és források vannak itt.
Nagyon tetszett, s hasonlót talán nem is láttam még soha. Az első benyomás, a neve nem lelkesített túlzottan, a tan szótag kicsit elriasztott. Viszont az ösvény első lépései már jót jeleztek, mert az önmagába visszatérő ösvényen a látottaknak örvendező emberekkel találkoztunk.
Hétvége volt, jó idő, s ezért nagyon sokan voltunk látogatók. Aki a programot ajánlotta, mesélte, hogy nyugdíjasként, eddig csak hétköznap voltak itt, amikor alig találkozni emberrel...
A víz színe különleges kék volt, így leírva tudom, nem sokat mond: de ilyen kéket eddig még nem láttam. Volt rész, ahol kénes/ kellemetlen szag volt, de a nagy részén nagyon finom, érdekes illatokat lehetett érezni.
