A sünökről,

 pontosabban egy őket mentő állatorvosról készült dokumentumfilm látható az Arte csatornáján:

360 Geo: A Hedgehog Shelter in Italy  33 perc, 2022 január 13.-ig elérhető.

Magyarul nem, de több nyelven elérhető, különböző feliratokkal. Nagyon szép, bár néha szomorú film.

Most, ebből a filmből tudtam meg, hogy a gyakran éjjel működtetett automata fűnyírók is milyen veszélyesek számukra. 

Az én kertemben ez a veszély nem fenyegeti őket, viszont a fele tacskóvér kiskutyám sajnos annál inkább...

Most erre a fotóalbumra vágyom

 A Voice Above the Linn / Robbie Lawrence és itt is írnak róla: Document Scotland / A voice Above the Linn

Jim Taggart botanikusról és az általa alapított Linn Gardens- ről készült gyönyörű képek vannak benne.

A kert Skócia egy távoleső nyugati partrészén helyezkedik el, ahol a klíma szubtrópusi. Több mint 4.000 növény faj ( vagy fajta: species) található a világ különböző szegletéből, melyből sok ritka és veszélyeztetett.

Robbie Lawrence éveken át fotózta a kertet, és létrehozóját, ezekből láthatunk képeket a könyvben.  Meg akarta mutatni a botanikus hatalmas tudását, és a természettel való szoros kapcsolatát- és közben az időskor is hangsúlyosan jelen van ebben a szép könyvben.

Jim Taggart 2019 júniusában halt meg, 84 éves korában.

Idén is gyönyörű volt

 a sok-sok őszirózsa a kertben, s vendégek is voltak rajtuk, sokan.

Az aujardin.info / Aster oldalán azt írják, hogy júniusban érdemes visszametszeni, hogy tömöttebb, és dúsabban virágzó legyen. 

Jövőre kipróbálom majd, mert a második évtől, a magasabb fajták hajlamosak szétesni, kikötni meg igen nehéz úgy, hogy természetesen mutasson a bokruk.

Ugyanebben a cikkben társnövényként említik a fűféléket, a kúpvirágokat és az (érdeslevelű) napraforgókat is.

             

                

Több keresztezés is születik minden évben a kertben, néha megtartok belőlük egyet-egyet. A legtöbb ezek közül sajnos a hidegebb színű lilás- kékes variácó, de ezek között is van sok szép virágú.

Rózsatársasággal voltunk

 a Tatai Fényes Tanösvényen nemrég. Láperdő, láprét és források vannak itt.

Nagyon tetszett, s hasonlót talán nem is láttam még soha. Az első benyomás, a neve nem lelkesített túlzottan, a tan szótag kicsit elriasztott. Viszont az ösvény első lépései már jót jeleztek, mert az önmagába visszatérő ösvényen a látottaknak örvendező emberekkel találkoztunk.

Hétvége volt, jó idő, s ezért nagyon sokan voltunk látogatók. Aki a programot ajánlotta, mesélte, hogy nyugdíjasként, eddig csak hétköznap voltak itt, amikor alig találkozni emberrel...

A víz színe különleges kék volt, így leírva tudom, nem sokat mond: de ilyen kéket eddig még nem láttam. Volt rész, ahol kénes/ kellemetlen szag volt, de a nagy részén nagyon finom, érdekes illatokat lehetett érezni.

                 

A víz télen sem fagy be, s mondják, hogy nagyon szép, ahogyan a víz párával lengi be az erdőt.

A vízben, a növényzet, s lehullot avar között kis "ösvényeket" látni, ahol a vizi állatvilág közlekedik.

A kis csónakok sajnos nem üzemeltek, a bennem élő gyerek nagyon hiányolta. De kárpótlásként többször is átmentem a kicsi függőhídakon, melyek közepe a vízbe ér.

Tata Fényes Tanösvény / Galéria

Kirándulástippek / Séta a láperdő faóriásai között

Nádasdi-blog: Tata város- Fényes Tanösvény

A rózsabolond kertje rózsavirágzáskor

 ki hitte volna? Virágzó rózsákkal volt tele....

                        s a rózsabolond boldog volt, nagyon.

Most találtam a neten

 egy jó humorú cikket arról, mit tegyünk, ha szeretnénk egy növényt, de nem merünk kérni:

Femina.hu / kert, Hódos Hajni: Jaj, de szép virág! Hogy hívják?

Egy múltbeli tévedésem

 kísért a zuglói kertben, ahol a kertmániám kezdődött: ültettem két olyan növényt is, amit nem kellett volna. Nagy meténget és Lángszínű sásliliomot amit kertészek szedtek ki másik kertből, s én naiv, gondoltam, hogy megmentek belőlük pár tövet.

Van, ahol kis túlzással, majdnem térdig ér: de minimum lábszárközépig a nagy meténg.

Ha nem figyel oda az ember, el is lehet esni benne, mivel a szárai legyökereznek, s ott is maradnak sokáig...

Ez egy sövénnyíró olló...

A sásliliom, bár agresszívabb, mint a nemesített változatok, nem okozott túl nagy gondot, de a nagy meténg katasztrófának bizonyult. Természetesen ilyen mértékű elszaporodásához, hogy szinte a fél kertet benövi, a kert gazdájának lustasága is hozzájárult, de nem magyarázza azt: a többi növény nem hatalmasodott el a kerten ennyire.

Jelenlegi kertemben is ültettem pár tövet: évek óta szigorúan írtom most már, de újra, és újra felbukkan. (A kis meténggel, aki kistestvérének számít, jó barátságban maradtam: igazán rendesen viselkedik.)

Úgy kell elképzelni, hogy ahol lehajlik, s eléri a földet, szépen legyökeredzik..

Pár angol nyelvű linket találtam csak, ahol felvetik, hogy invazív, azaz özönnövényként veszélyes a környezetre, főleg amerikában:

Getting rid of Periwinkle Plants és Big periwinkle

Irtására az ajánlás: kiásás, illetve nyírás, pl. fűnyíróval, s közvetlenül ezután olajos alapú gyomírtószerrel kezelés (mivel fényes leveléről a vízbázisú gyomirtószerek leperegnek; a vágással sértett felület pedig segíti a szer felszívódását).  Télen könnyebb a gyomirtószert alkalmazni, mert több növény visszahúzódik, így azokban kevesebb kár keletkezik. Így is több szezon, vagy év kell a kiirtásához.

Nem vagyok gyomirtószer használó, de itt, ebben az esetben be kellene vetni, nehogy az egész kert csak nagy meténgből álljon majd.